Egy tavaszi délután (2004-ben) beírtam az internet keresőjébe, hogy „POZITÍV GONDOLATOK”. Azt hiszem a harmadik találat egy erőszakmentes kommunikációról – EMK – szóló oldalra mutatott. Találtam is egy szimpatikus hétvégi tréninget, amit Rambala Éva tartott. Nagyon furcsa és idegen volt számomra az, ahogyan és amiről szó volt a két nap alatt.
Ezen a hétvégén többször is kaptam figyelmeztetést; „Magamra figyeljek, mi zajlik bennem!”, „Mi az én érzésem ezzel vagy azzal kapcsolatban?”.
Mindig is érzékeny, figyelmes embernek tartottam magam, de itt világossá vált számomra, hogy nem azokra a dolgokra figyelek, amik hozzásegíthetnének egy szebb, boldogabb élethez.
Imádtam a tanfolyamok hangulatát; az elengedett, elfogadó légkört, ami ott uralkodott.
Volt, aki aludt. Voltak, akik szerelmesen összefonódva hallgatták, beszélték végig a tréningnapokat. Volt, aki nagyon céltudatosan munkálkodott, jegyzetelt, formálta a mondatait. Találkoztam olyan emberrel is, aki legmélyebb fájdalmát is képes volt megosztani a közösséggel.
Engem pedig, csak sodortak az események, tágra nyílt szemmel és tudattal figyeltem az történéseket. Emlékszem mennyire türelmetlen lettem, amikor először szembesültem azzal, hogy valaki nem tud megszólalni, amikor kérdezik. Nem értettem, hogy Éva miért hagyja, hogy perceken keresztül ne történjen semmi a párbeszédben a feltett kérdését követően.
Évekkel később magam tapasztalhattam meg, hogy van olyan fájdalom, amikor nem jön ki hang a torkomon és percek, órák sokasága is kevés ahhoz, hogy egy szó is elhagyja a számat. Akkor milyen jól esett volna, ha van valaki, aki türelmesen kivárja, gyengéden támogat abban, hogy kimondjam, ami a szívemet nyomja.
Lassan 10 éve része az életemnek az EMK, és szépen lassan rájöttem, hogy miért 
kaptam ezt a csodálatos módszert, mint lehetősé-get a kezembe.
kaptam ezt a csodálatos módszert, mint lehetősé-get a kezembe. Természetes képességem, hogy erős jelenléttel tudok hallgatni, és támogatást nyújtani bárki számára, aki kéri.
Hiszek abban, hogy mindenkiben ott rejtőzik a megoldás az összes elképzelhető élethelyzetre. Azt gondolom, hogy az értő, megértő figyelem által olyan lökéshullám keletkezik, ami által a beszélő túl tud lendülni egy-egy problémakörön, amelyben megrekedt.
Az ilyen figyelemmel egy lépéssel mindig közelebb kerülhetek a megoldáshoz, vagy a nézőpontom megemelésével nagyobb rálátást kapok az adott helyzetre, így könnyebben meg tudom határozni, mit is szeretnék valójában. Nagyszerű ajándéka az, hogy kinyitja a szemem arra, mi a jó nekem és mi az, ami csak rabolja az időmet és az energiámat.
2012 nyarán érett meg a gondolat – némi külső rásegítéssel ugyan –, hogy az erőszakmentes szemléletmódot és a kommunikációs módszerét szeretném terjeszteni, tanítani felnőtteknek és gyerekeknek. Azóta is szerveződnek felnőtt és gyermek csoportjaim. Párban vagy egyéni üléseken kaphatnak lehetőséget kommunikációs készségeik fejlesztéséhez az érdeklődők. Legyenek akár felnőttek vagy gyermekek.
Szeretettel várlak!